azt mondták pár hete, gondolkozzak el azon, miért kellenek nekem a kontúrok. porpasztellel rajzoltunk személyiségfejlesztésem, meg temperával is festettünk, és mindannyiszor feltűnően különbözött a művem a többiekétől. nálam mindenhol voltak kontúrok, én nem mertem maszatolni a porpasztellt sem. szóval mondták, hogy azon elgondolkozhatok, miért akarok mindent behatárolni, miért nem szeretem kiengedni a kezemből az irányítást...
nem mintha én akarnék mindent irányítani (néha egyenesen döntésképtelen vagyok), csak nem bírom elviselni az érzést, ha nem tudom, mi van. aztán még én tartom magam türelmesnek. nem sokat tudtam kezdeni magammal a mai napon. szenvedek itt, azzal telik a nap...
persze van rá mód, hogyan kaphatnék pár kontúrt, de én nem szeretném... párszor elcsesztem már így, blogon meg úgysem olyan az ember, mint a való életben... csak ott a kísértés...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése