hp filmekről

Már régen akartam írni hp-film kritikát, szinte minden részről, miután láttam, de soha nem tettem közzé. Most az utolsó rész után írok egy rövid kritikát az egészről összességében. Ha nagyon-nagyon ősztinte akarok lenni, akkor én egy szóvel tudom a filmeket jellemezni, ez pedig sz-el kezdődik és ar-ral végződik.
Kezdhetném azzal, hogy a könyv történéseit megnyírbálták, átírták, a csöpögős jeleneteket még csöpögősebbé, a komoly jeleneteket/kijelentéseket önironikussá vagy ismét csak csöpögőssé tették, és az egyes könyvekben fontos mellékszereplőket hanyagolták. Persze mindez megbocsátható lenne, ha élvezhető filmeket hoztak volna létre. De nem. Én komolyan megpróbáltam újranézni őket, de egyszerűen nem tetszenek. Sötét háttér előtt sötétruhás alakok piros-zöld-kék varászlatokkal lövöldöznek, ennyi a film. Kijelentéseik vagy túl implicitek vagy nevetségesek (még a hangsúlyból eredően is). A romantikát elbagatellizálják.
Ez a story egy mítosz, egy külön világról szól, jóról és rosszról, értékekről, kitartásról... Jóról és rosszról, mint mondtam, de a filmekben ez a kontraszt szinte alig érződik. Minden sötét, mindenki fél, és valahogy az értékek sem mindig kapnak megfelelő hangsúlyt. Megmaradnak az események felszínén, nem bolcolgatják az igazán fontos dolgokat, sem a jókat, sem a rosszakat. A csatajelenetekben is a technikával villognak inkább, de nem jön át az a hp-érzés, melynek hatásán egy generáció nőtt fel. Kihagynak olyan részeket, melyek a hp-t hp-vé teszik, mint Rita Vitrol poloska-nyomozása, vagy néhány fontos rogsmorts-i rész, és a tény, hogy Harryék közben iskolába járó átlagos diákként létezni próbáló lények... Az első két részre persze ez a kritika nem vonatkozik, hiszen azok látvány- és élményvilágban kilógnak a sorból. Szerintem azok még jobban kapizsgálták a hp-fíling lényegét, viszont túlságosan meseszerűek.
Friss élményemről, a 7/2-ről még nem sikerült eldöntenem, hogy kicsit jobb-e mint a többi rész, vagy ugyanolyan. Ebben a csatajeleneteknek végre a technikán kívül is volt értelmük, főleg a végső csatának, és voltak a filmben szépen megrendezett részek, mint a sárkánykiszabadítós vagy Neville akciózása a végén. Viszont, ami rettenetesen zavart, hogy negyed óránként volt egy béna jelenet vagy mondat, amin röhögnöm kellett, és ezek egy része a színészek (főleg a főszereplő) egyre bővülő bénaságából fakadt. Szerintem Alan Rickman volt a legjobb a 7/2-ben, de az ő alakítását a végén sikerült agyoncsapni a könycseppes-szemedazanyádé jelenettel, mely - már bocsánat - méltatlan volt karakteréhez. Kedvenc mellékszereplőimet, Lupint és Tonk-ot pedig megint eléggé mellőzték (első lényeges feltűnésük, mikor holtan fekszenek a csata után). A film vége, a 19 évvel későbbi eseményeket bemutató rész is elég gázra sikerült. Egy ekkora költségvetésű film azért megengedhetné, hogy a szereplők tényleg öregnek tűnjenek...
Mindez csak egy része annak, amit a filmekről gondolok, és természetesen hiperszubjektív. Én titokban reménykedem, hogy lesz még egyszer egy bátor rendező, aki készít egy másik változatot ebből az erős könyvsorozatból.

helló ppk :)

Papíron ppk-es lettem :) , tehát nem vagyok többé bölcsész... Pedig jó volt ez a 3 év. Engem soha nem zavartak a sztereotípiák, gondoljon mindenki, amit akar, én soha nem voltam céltalan büfébölcsész, hanem 12 éves korom óta meglévő álmom felé törtettem végig. Sok mindent kaptam a btk-tól, többet, mint előre gondoltam volna. Itt rájöttem, hogy nem vagyok annyira egyedül a gondolataimmal, vannak hozzám hasonló emberek, akik megértenek és jó vagyok nekik úgy, ahogy vagyok. A gimis megfelelési kényszer és jónéhány utálatos arc után igazi megkönnyebbülés volt ez a társaság, valamint a szabadon összerakható órarend és a tantárgyválaszték is. Az óráim továbbra is itt lesznek, szóval ha közelíteni akarok a hp7 második részének nyálmennyiségéhez ("szemedazanyádé" stb), akkor azt mondom, hogy lélekben örökre bölcsész maradok :P.

A sikeres felvételinek és a vodkának hála ma kellően másnapos vagyok. Így vásárolgattam a még szükséges dolgokat az útra és az ajándékokat az ismerős családnak, akiknél az utolsó egy hetet töltöm majd. Nagy kihívás lehettem minden eladónak, ugyanis ilyenkor még a szokottnál is lassabban gondolkodom/döntök és találom meg a pénzem (ami már egyébként is kevés).

vasárnap előtábor, aztán hétfőn indulamandula, utazunk Északra!

Számtalan történésről be kellene számolnom, de sem erőm, sem időm nincsen.
Már diplomás leányzó vagyok, jövő héten hivatalosan is hozzámvágják majd. A felvételik is megvoltak, egyik jobban, másik rosszabbul sikerült, voltam másfél hete szombaton is, lesötétített, félig bezárt épületben felvételizni... A mesterre jelentkezés egyébként borzalom, ötvenszer bonyolultabb, mint gimi után, természetesen összekavartam pár dokumentumot, ezért még egy nappal a határidő előtt is azon kellett görcsölnöm, sőőt, még most is, ígyis attól félek, hogy valamit nagyon elcsesztem. Főleg, hogy egyelőre 0 pont figyelget a jelentkezéseimnél.
A szombati felvételi után rögtön rohantam táborba, mely idén furcsa volt, de jó. A vérfrissítés, ami G.-nek köszönhető, mellékhatásokkal is járt, de talán szeptemberben sikerült bővítenünk és terjeszkednünk...És van új reménységem, akiből őv-t csinálhatok majd.
Hamarosan repülök a dzsemre, de addig még meg kell kapnom az egyenruhám frissen rendelt részeit, illetve cseretárgyakat kell gyártanom... Rengeteg a munka vele... Megéri, megéri, erre kell gondolni, és hogy szerintem tök jó csapat lesz.. Nem hiszem, hogy életemben fogok még dzsemre menni, ígyis sokba kerül nagyon, még szerencse, hogy volt sok őszi ösztöndíjam.
És ma egészen fura érzésem volt. Rég nem éreztem így magam... Nem csodálom, hogy tűzgyújtási titalom van, belobbannak mostanában a dolgok...