different rules

I know somebody, who usually doesn't drink alcohol. There was only one occassion, when he was drinking, on the street, and he was caught by the police...

I also follow rules, there are only some occasions when i decide on doing something against them, but it only derives from my being young and silly. And, again and again I learn, that whenever i disobey the rules, I am caught. In August, my etr registration was blocked because of I forgot to bring back two books to the library. Some weeks ago, when I was trying to answer a question of my mate during an exam, I was detected and my seminar grade turned out to be one mark lower, than it should have been. Because of me "cheating during the examination". And now, I (and a friend of mine) got into trouble, because of some silly trick which might grow into an issue on human rights, whatever... I guess we're not going to be put into jail or something, but still, at least we will be humiliated in front of 20 people.

I've noticed that not the same rules apply for everybody in this universe. There are many who are far more irresponsible than me, still they live their lives without anybody noticing their "crimes". I only hope, life will compensate me for this bad luck (actually, it does compensate me many times)... Maybe I should make friends with lawyers..

"What's coming, will come, and we'll just have to face it when it does."

was there a time in the last 10 years, when this quote didn't help me? =)
I really like postponing things, but I really shouldn't. Not nowadays.

halacska, irigység, füst

Tudod nem szoktam hozzá, hogy az emberek megjegyzik, amit mondok. Igen, vannak páran, akik törődnek velem és nem csak udvariasságból kérdezik meg, hogy vagyok, de a legtöbben - még olyanok is, akikről úgy tudom, közül állnak hozzám - nem törődnek azzal, mit mondok, a lényeg, hogy válaszoltam valamit az udvarias kérdésre. Megjegyzed amit mondok, és napok múlva jobban emlékszel rá, mint én. Köszi, jól esik. Eddig nem bírtam a halacskákat, de te jó arc vagy. És jól esik az is, hogy mennyire megérted az aktuális problémáimat, és mennyire megérzed, mikor van az a pont, amikor - teljesen mindegy, hogy én jól gondolom-e vagy sem - egyet kell velem értened. Mert nekem ez kell. Akkor is, ha mindketten tudjuk, hogy nincs teljesen igazam.

Egy dologban viszont nem tévedek. Az önzésben. Még mindig úgy gondolom, hogy ez mindennek a mozgatórugója... Sőt, van egy külön fajtása az önzésnek, a " ha nekem nem jó, másnak sem legyen" (talán ez egyenlő az irigységgel, csak magában foglalja a cselekvést is).

"Ők fiatalok és vidámak, azt hiszik, övék a világ. Én nem vagyok már olyan fiatal, boldog sem különösen. Hát ők se legyenek vidámak. Hát ők se higgyék, hogy mindent megtehetnek." Tuti, hogy ez játszódik le bennük. Az összesben. Rühellem az egész bandát, úgy ahogy van. Engem úgy neveltek, hogy mindenkit egyenrangúak tekintsek, képzettségtől függetlenül. Többé már nem hiszek ebben. Ezentúl már azt hiszem, hogy van egy réteg - igen, talán azok, akik 40 évesen akarják megszerezni az első képesítésüket - akiknek a nagy része egyszerűen műveletlen, és közönségesen viselkedik. Persze, hogy vannak kivételek. De én ezt most, nagy általánosságban így látom. Nem az igazságot keresem, azt már régen nem. Csak azt, hogy hogyan adhatnám tudtukra közönségességüket anélkül, hogy a szintjükre leereszkedjek. Mindig meglap, mennyi gyökérrel vagyok körülvéve, rájuk pocsékolom az időmet.

Másrészt, az is mindig meglep, hogy vannak csodák :). Újra és újra leírom, mert igen, létezik ez a véglet is. És nem merül ki abban, hogy szerencsére tegnap is prózát kaptam vers helyett. Ennél sokkal több... Elvileg mindennek oka van, de én most nem látom az okokat és az összefüggéseket. Csak azt tudom, hogy többet tanultam az elmúlt másfél év dohányfüstös péntekein a világról és az irodalomról, mint az angol szak eddigi (várj, számolok... összesen 10db irodalomkurzusán együttvéve). Ezt most komoly. Persze a vizsgái előtti egy-egy hét az életem stresszmennyiségét is sokadik hatványra emeli... Talán azért megéri, azt hiszem. Ha másért nem, legalább ellensúlyozza a fent leírt iq-csökkentő hatásokat.

vegyes

haj, tegnap óta sem sikerült megnyugodnom. az egyetlen amit tehetek, hogy holnap beülök a konkurencia könyvtárába (mert az van közelebb), és átérezve a tudás atmoszféráját, magamra döntök pár polcot, hogy legalább a bűntudatom elmúljon. ha már bűntudat, verseket szótáraztam egész este, és konkrétan az összes arról szól, hogy bezzeg a régi viking időben milyen jó volt, és ha most (most egyenlő 1800-as évek) is mindenki ilyen bátor lenne, akkor aztán a skandinávok lennének a legjobbak. szóval tipikus romantikus nemzeti-érzelgős, de minek nekem ilyeneket olvasni? de a 300 oldalas regényke sem jobb, amiből 70 oldal után szinte csak a szereplők nevét fogtam fel.. itt megtanulja az ember, hogy ne törődjön azzal, hogy már 20 oldal óta egy mondatot sem ért, csak tovább kell olvasni, és örülni a néhány megértett részletnek. vizsgán úgyis csak végső esetben kell a műről beszélni, hanem minden másról (legutóbb mikor a 20. századi téma volt pl. a Tízparancsolatnál kötöttünk ki, rögtön a mezopotámiai törvénykönyek után...). de legalább ez nem sorozatgyártás, soha nem tudod mire számíts..

és hoppá, vezetőséginek is kellene lennie a héten... vegyes érzelmekkel viszonyulok most a témához, mert Gábor erőteljesen puncskodni kezdett, igyekszik a cspk kedvében járni, közben nem látom az őrsén, hogy bármit is javult volna...sőt. de lehet, hogy csak én vagyok ilyen ünneprontó. én sem büszkélkedhetek most a lányaimmal, a vizsgák és a dzsem miatt kicsit el vannak hanyagolva. csak Gábortól rossz értelemben kiráz a hideg, amikor hozzám szól. az őrsöm sem bírja nagyon, szóval nem tudom, mi lesz táborban. valahogy elképzelem, hogy létrehoz egy saját altábort tőlünk 2km-re a dzsungelben, és ott fog a csapat harmadrészével robinsont játszani... vagypedig ő is csak beszélni tud.... de azért jó, hogy itt van, a semminél biztosan jobb... talán csak az a baj, hogy rossz csapatjátékos vagyok

fear again

megint csak félek
tudom milyen az, mikor egy papír felett ülve órákig nem tudok egy bekezdést megírni
mert hiába jó, ha nekem nem tetszik
legalább 20 oldalon keresztül ez fog menni? és a végén jól lehúzzák?
mert eddig bármi volt előttem, tudtam, hogy nehéz, de képes vagyok rá...
most nem tudom. mert nem érzem úgy, hogy elég volt ez a kétésfél év bármire is
fiatalnak érzem magam, úgy lennék még gyanútlan béás
ahogy levegőt veszek, szorít a bennem élősködő félelem
önmagam árnyéka vagyok szürkülő életkedvvel már egy jó ideje
már november óta legalább
attól, hogy nem látjátok, még így van
ha valami nem sikerülne, valószínűleg 3 napig tartana, és 3 nap múlva rajtam kívül mindenki elfelejtené
rajtam kívül
igen, szigorú vagyok magamhoz, mert bármi történik úgyis az én hibám
mert az emberek úgy kezdik, hogy neked úgyis mindig minden sikerül, és úgy fejezik be, hogy én megmondtam. anélkül, hogy látnák az utat
anélkül, hogy félnének veled
ha pedig elbuknál, csak a hátad mögött hangzó a nevetés marad
és legújabban már a margót is elfelejtem. de ez legyen magamban a legnagyobb csalódás

és gyanútlanul leírtam mindezt, miközben le sem esett, hogy tavaly január 18-án volt életem egyik legrosszabb napja... :/

tehetetlen

Vannak akik csak úgy dobálóznak a szavakkal, és keleföld és a keleti között is képesek hihetetlenül fontos, megdöbbentő dolgokat mondani. Vannak viszont, akiknek ez nem megy ilyen könnyen, mert zavarja őket, hogy eltérnek a társadalmi normáktól. Közben fontos döntéseket kell meghozniuk, és segítségre van szükségük, sőt, segítségért kiáltanak, de csak burkoltan, mert - ha tudják is, hogy ismered őket eléggé - nem bírnak nyíltan beszélni ezekről a dolgokról, vagy nem tudják vagy-e annyira toleráns. Talán nem is biztosak benne, mit akarnak, talán magukat keresik szüntelen.

Szívesen válaszolnál nekik a fel nem tett kérdésre, szívesen próbálnád megnyugtatni őket, de nem lehet, mert akkor elárulnád magad, őket pedig sarokba szorítanád. Olyan ez, mint mikor tudod valakinek a nevét, mielőtt bemutatkozna, de várod, hogy elmondja ő maga is, ha akarja...

Tehetetlen vagyok :/

tökéletes

- nekem majd tökéletes családom lesz
- az elhagyott kis halászfaluban amiről álmodozol? nekem biztosan nem. a tökéletessel vigyázni kell, mert - többek között - unalmas.
- miért lenne unalmas? a tökéletes az tökéletes, az nem unalmas, igaz?
- .... nincs is olyan, hogy tökéletes. ha lenne, akkor senki sem halna meg.


rövid beszélgetés az életről gyenge lámpafényben albérletünk hideg konyhájában.

recept év végére

Új év van, ennek előzménye, hogy túléltük az szilvesztert. Buliztunk, ittunk, jól éreztük magunkat, ahogy azt szokás. Mert a szilveszter nem tesz semmi különöset velünk, de van, létezik, mindig felbukkan a legrosszabbkor, és elvárja, hogy megünnepeljük. És ha bezárkóznánk a magány elefántcsonttornyába, ha nem akarnánk tudomást venni az év utolsó napjáról, s ennek érdekében még a tévét, internetet, rádiót is megvetnénk, akkor is ott lenne, gúnyosan harsogva az utcai trombitaszóban, gonoszan szikrázva a tűzijátékok fényében. Nem érdekli, hogy elfoglaltak és fáradtak vagyunk, hogy vizsgaidőszak van. Sőt, a minap hallottam, hogy a szilveszter akkor sem hagyja békén az embert, ha történetesen 5 nap múlva államvizsgázik. Ezért inkább beadjuk a derekunkat és készülünk rá, csatlakozunk a sparban lökdösődő, édes-pezsgőt és virslit vásároló, a bábeli zűrzavar hangjait hallató tömeghez, akik aztán a pénztárnál majd boldog új évet kívánnak a vadidegen pénztárosnak, mert az a szokás. Bulit szervezünk vagy buliba szervezzük be magunkat, és napokig gondolkozunk az alkalmas ruhán, hajviseleten. Virslit veszünk és lencsét, hogy elsején, a fejfájós ébredés után azt együk, ami szokás.

Régóta kerestem a receptet, ami a szilveszter ítéletidejét képes enyhíteni. Rájöttem, hogy csak úgy lehet kibírni mindezt, ha nagyrészt olyanokkal vagy, akiket szeretsz és akikhez kötődsz, és bár szentimentálisan hangzik - onnantól kezdve teljesen mindegy, hogy hol vagy és mit viselsz. És nem kell a szilveszteri bulinak felérni egy akármilyen más buli hangulatával sem, mert a cél egyáltalán nem az... a cél, hogy valahogyan elkezdjünk egy új évet. búék