Már régen akartam írni hp-film kritikát, szinte minden részről, miután láttam, de soha nem tettem közzé. Most az utolsó rész után írok egy rövid kritikát az egészről összességében. Ha nagyon-nagyon ősztinte akarok lenni, akkor én egy szóvel tudom a filmeket jellemezni, ez pedig sz-el kezdődik és ar-ral végződik.
Kezdhetném azzal, hogy a könyv történéseit megnyírbálták, átírták, a csöpögős jeleneteket még csöpögősebbé, a komoly jeleneteket/kijelentéseket önironikussá vagy ismét csak csöpögőssé tették, és az egyes könyvekben fontos mellékszereplőket hanyagolták. Persze mindez megbocsátható lenne, ha élvezhető filmeket hoztak volna létre. De nem. Én komolyan megpróbáltam újranézni őket, de egyszerűen nem tetszenek. Sötét háttér előtt sötétruhás alakok piros-zöld-kék varászlatokkal lövöldöznek, ennyi a film. Kijelentéseik vagy túl implicitek vagy nevetségesek (még a hangsúlyból eredően is). A romantikát elbagatellizálják.
Ez a story egy mítosz, egy külön világról szól, jóról és rosszról, értékekről, kitartásról... Jóról és rosszról, mint mondtam, de a filmekben ez a kontraszt szinte alig érződik. Minden sötét, mindenki fél, és valahogy az értékek sem mindig kapnak megfelelő hangsúlyt. Megmaradnak az események felszínén, nem bolcolgatják az igazán fontos dolgokat, sem a jókat, sem a rosszakat. A csatajelenetekben is a technikával villognak inkább, de nem jön át az a hp-érzés, melynek hatásán egy generáció nőtt fel. Kihagynak olyan részeket, melyek a hp-t hp-vé teszik, mint Rita Vitrol poloska-nyomozása, vagy néhány fontos rogsmorts-i rész, és a tény, hogy Harryék közben iskolába járó átlagos diákként létezni próbáló lények... Az első két részre persze ez a kritika nem vonatkozik, hiszen azok látvány- és élményvilágban kilógnak a sorból. Szerintem azok még jobban kapizsgálták a hp-fíling lényegét, viszont túlságosan meseszerűek.
Friss élményemről, a 7/2-ről még nem sikerült eldöntenem, hogy kicsit jobb-e mint a többi rész, vagy ugyanolyan. Ebben a csatajeleneteknek végre a technikán kívül is volt értelmük, főleg a végső csatának, és voltak a filmben szépen megrendezett részek, mint a sárkánykiszabadítós vagy Neville akciózása a végén. Viszont, ami rettenetesen zavart, hogy negyed óránként volt egy béna jelenet vagy mondat, amin röhögnöm kellett, és ezek egy része a színészek (főleg a főszereplő) egyre bővülő bénaságából fakadt. Szerintem Alan Rickman volt a legjobb a 7/2-ben, de az ő alakítását a végén sikerült agyoncsapni a könycseppes-szemedazanyádé jelenettel, mely - már bocsánat - méltatlan volt karakteréhez. Kedvenc mellékszereplőimet, Lupint és Tonk-ot pedig megint eléggé mellőzték (első lényeges feltűnésük, mikor holtan fekszenek a csata után). A film vége, a 19 évvel későbbi eseményeket bemutató rész is elég gázra sikerült. Egy ekkora költségvetésű film azért megengedhetné, hogy a szereplők tényleg öregnek tűnjenek...
Mindez csak egy része annak, amit a filmekről gondolok, és természetesen hiperszubjektív. Én titokban reménykedem, hogy lesz még egyszer egy bátor rendező, aki készít egy másik változatot ebből az erős könyvsorozatból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése