Fájnak a lábaim, nagyon, mert tegnap este inni mentem Velük. Az este jól sikerült, Velük mindig ilyen, emberek így még nem értettek meg engem. Alapjában véve ugyanolyan a természetünk. A gond csak az volt, hogy elég hülye útvonalat írtunk le. Szokás szerint kerestük "a helyet" mivel azonban hétfő este volt, nem minden volt nyitva. Dohány-Baross- Nagymező-Astoria-Szabadság-híd voltak bolyongásunk sarkallatos pontjai, így nem csoda, hogy ma csak a sebeimet nyalogatom (: Bár elmentem a tescoba porzsákért (tegnap az Orczy térre küldtek érte, ott sem volt, hiába minden megpróbáltatás), ami persze nem lett jó teljesen, de én megoldottan, formára vágtam, így most tökéletes. Mire onnan hazaértem, lejött a sebtapasz, felszakadtak a sebeim (pedig másik cipő volt rajtam) és véres lábaimmal úgy néztem ki, mint egy horrofilm-szereplő.
A múltkori után megnyugodtam már, illetve kezeltem a helyzetet, amennyire tudtam. Arról, hogy én ilyen hálátlan, érdekközpontú riherongy vagyok (vagy néha annak érzem magam), igazán csak én tehetek, nem? :D
A pénteki nap egyébként tök jó volt, mindannyian lepróbáztak, csak két drágaságom tévedt el, de ők is visszataláltak. Én voltam az utolsó rendes állomás, ez megnyugtatta valamennyire őket. Meg engem is, mert aki odáig elért, az már sínen volt. Büszke vagyok rájuk. Most jöhet egy kis lazulás végre, ha még egyáltalán szóbaállnak velem :P. A kerület is látta most, hogy igen, dolgozunk mi, a magunk módján, de szervezzük az életet. Kellett is egy kis elismerés, már nagyon kellett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése