a hétvége meglepően jól sikerült. igaz, a jó időnek köszönhetően most egyike vagyok azoknak a hülyéknek, akik már a tavasz elején pecsenyére sült fejjel futkároznak. szombat reggel induláskor hülyéskedtünk, hogy talán naptej is kellene... kellett volna: jelenleg úgy fáj az arcom, hogy a sminket is hanyagolni kell. plusz a múlt hét enyhe megfázását ez a kétnapos akció elmélyítette, úgyhogy jelenleg regenerálódni próbálok, ami így hét elején nagyon nehéz. főleg, hogy ma reggel a vonaton olyan idegesítő útitársat fogtam ki, hogy visszagondolni is rossz rá. idős bácsika volt, látta, hogy vörös a fejem, orrot fújok, köhögök, alig van hangom, de azért be nem fogta volna a száját, és folyamatosan dumálni kellett vele. ha nem szállt volna le hamar, akkor én szököm meg, az tuti.
a portya egyébként rettenet jó volt, bár nem voltunk sokan. az idő szebb nem lehetett volna, Kemenesalja pedig nagyon szép és barátságos hely, és a programok (melyekért végre nem én voltam felelős) is jók voltak. azért lesz nehéz innentől, mert sem újdonsült vezetőtársam, sem én nem mutatunk különösebb hajlamot a csapatmunkára, mindketten mennénk a saját fejünk után. persze hagyjuk a másikat, hadd menjen, nem szólunk bele, de akkor nem is segítünk. szóval valószínűleg úgy kell megoldani a tábort, hogy egyik napért ő fog felelni, másikért pedig én, és akkor nem lesz vita.
apropó, most be kell pótolnom a gyermekkoromból kimaradt indián korszakot (igen, lányoknál is szokott ilyen lenni), külöben nagyon edukálatlan leszek keretmese-témában
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése