júúö dzsászt kípin' mí véjtin', ól of dö tájm, vat ken áj dú?
Nagyobb értelme lenne, ha tudnék valamit csinálni ímélcsekkolás helyett. Azt az arcot, ami tegnap az irodában fogadott, nem hiszem, hogy nagyon el fogom felejteni /Szerintem az én fejem is ilyen lehet, mikor a könyvtárban (havonta egyszer) előadom, hogy elfelejtettem időben visszavinni a könyveket, először életemben, ne büntessenek már meg :)/. Én pedig csak dadogtam, nem tudtam kimondani azt, hogy semmi baj, nem voltam képes hazudni. Csak annyit mondtam, hogy nem tudtam, mi történik, ezért kétségbe voltam esve. Még most is.
A betegségem alatt megint megutáltam a kávé illatát és ízét, de most kezdek visszaszokni rá. Van két rokonom, akik légúti megbetegedés következtében szoktak le a cigiről, mert hirtelen undorítónak érezték a füstöt. Én is undorítónak éreztem tegnap a kk-s kávét, melyet csak azért vettem (magamhoz), hogy lenyugodjak (!) az irodai beszélgetés után (ja én koffein után is tök jól alszom. alapvetően én mindig tudok aludni :)). Irigylem azokat a vidám embereket, akik sétálgatnak a kampuszon vagy órákon ülnek, és a szorgalmi időszak végét csak a vizsgák miatt nem várják.
ja és ma fodrásznál voltam. régóta ki akartam már próbálni a biohair szalonokat, nem elsősorban a "bio" cuccok miatt, hanem mert olcsók és nem kell külön időpontért telefonálni. ötször sétáltam el az üzlet előtt, mire rávettem magam, hogy bemenjek és a pulthoz sétálva rendeljek magamnak egy hajmosás- hajvágást. erőt az öntött belém, hogy ha valami nagyon balul sül el, ott a húsvét, az alatt normalizálódhat a frizurám, és az otthoni fodrász úgysem vág szép frufrut. csodák csodája, a leányzó aki a fodrászom lett, megértette, mit szeretnék és tetszik is amit alkotott. kicsit talán túlságosan is óvatoson vágott bele a hajamba, de szép lett és most legalább nem töredezett. a fodrász-frusztráció elmúlt, azt hiszem átpártolok az instant fodrászathoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése