most van 4 éve, hogy rendelkezem egy őrsnek nevezett dologgal, mely életem egy részévé, keresztjévé, és üdítőjévé is vált. kimeríthetetlen problémaforrás, ők azok. ezekre a problémákra való megoldástalálás pedig hihetetlenül közel visz engem az élet és az emberi természet közelebbi megismeréséhez. ők egy kísérlet. folyamatos kísérletezés velük a munka, mert nincs rájuk recept, illetve mire lenne, arra egy új életkorba lépnek és megváltoznak az igényeik. folyamatos innovációra van szükségem, hogy velük lépést tartsak, dacolva saját gyengeségeimmel és félelmeimmel. és szeretnek, én tudom, még akkor is, ha néha az agyukra megyek. néha nagyon meg tudnak lepni, például szombaton, mikor eljöttek, mindannyian, és annyira jó kis közösség volt, és volt okom büszke lenni rájuk, igen, itt jönnek mögöttem, ők az őrsöm, stram csajszik egytől egyig :D és múltkor a cspk oltotta őket, és megint én kezdtem bűntudatoskodni, hogy elhanyagolom őket. de már rájöttem, hogy akkor nem bennük volt a hiba, igazából csak olyan napja volt a cspk-nak, vagy olyan évszakja van, whatever, hogy most nem bírja őket (és talán engem sem?), mindegy, nem érdekel, nekem az az elismerés, amit tőlük és rendes megfigyelőktől kapok, nem valaki olyantól, aki nem fektet bele energiát, hogy megismerje őket igazán.
jó volt a szombat, mert a kőszegi-hg egy-egy magaslatára törtetve és vissza-visszatekintve, hogy még mindahányan épségben vannak-e, nem volt energiám életem nyomorúságaira gondolva önsajnálni. csak a fizikai fájdalom emlékeztetett ezekre, tudniillik csütörtök óta jobb oldalon a bordáim között fáj, vagyis konkrétan egy ponton. diagnózis nem született, de sejtésem, hogy a köhögéstől alakult ki mindez. persze én úgyis elmentem túrázni, mitnekem hegy. nem lett rosszabb, inkább talán javulgat lassan, de gondolkozom az orvos meglátogatásán.
estére viszont kiakadtam, mert fél órát hallgattam a -köhögésemhez még hozzá nem szokott - rokonaimtól, hogy menjelorvoshoz, blabla, meg hogy én úgyis olyan okos és ügyes vagyok, blabla, hogy elkezdtem bőgni (erre nem vagyok olyan büszke), a szakdogám kijavítatlansága és kényszerű tétlenkedésem miatt. erre keresztapám jött az őis idegösszeroppanást kap majd mint az ismerősöm ennyiidős lánya, szöveggel, németül persze (valamiért mintha azt hinné, hogy nem értem), erre visszaválaszoltam, hogy kössz, azért még nem vagyok olyan szinten és nem kellene belémbeszélni.
a szakdoga egyébként állítólag a UK-ba utazott a kedves konzullal, és állítólag csekkolva lesz/van/ volt, de én már semmit nem hiszek el, this is so.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése