2011. április 7., csütörtök

in search of the lost konzulens

a konzulens eltűnt. nem válaszol. azt hittem, hogy utál, azért nem írt semmit. persze még lehet, de írtam a lánynak, akivel osztozom rajta. neki sem írt. eltűnt. minket pedig itthagyott a kétségbeesésben. könnyű neki. könnyű neki eltűnni, vagy azt mondani valamire, hogy javítsd ki. könnyű nem válaszolni.

már egészen jól vagyok, ma már csak fulladoztam. de elpróbáltam a holnapi prezentációt (lakótársam a szomszéd szobában örülhetett, hogy én éjfélkor magamban beszélek angolul), és kibírtam köhögés nélkül.


holnap reggel felkelek, és az leszek, aki lenni szoktam. valaki, aki hisz a csodákban, egy felső erőben, abban, hogy vigyáznak ránk. aki tudja, hogy nem szabad elkeseredni. felkelek majd és nem leszek beteg. jól leszek, mert jól akarok lenni. mert irigylem mindazokat akik jól vannak. és bemegyek holnap a konzulenshez. és kiállok magamért, a diplomámért, a jövőmért. és prezentálni is fogok. szép kiejtéssel fogok mondani érdekes és jó dolgokat earnestről, tzaráról és a többiekről.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése