madárcsicsergés

Éjjelente hallgatom a madarak csicsergését.

Én 21 év alatt soha nem figyeltem még fel rá. Csak ezen a héten.

Csak elsétálunk a jó dolgok mellett, csak lehunyjuk a szemünket egy hosszú nap után... Észre sem vesszük mi az, ami a talajt puhává teszi, mi az, ami álomba ringat.

Észre sem vettem, miért nem kellene kétségbe esnem. Én most már nem aggódom a péntek miatt. Élek, és nem várakozom. Túl sokat vártam egész életemben, különböző emberek miatt. Lebénítottak a kétségek.

Holnap esettanulmányhoz gyűjtök anyagot. Egy 9 évessel, aki kezdi legyőzni a hipohondriát, és ebben egy pici részem nekem is van. Szerdán utazom, beköttetem a szakdogám és konzultálok a 2012-es konzulenssel. Csütörtökön prezentációt csinálok egy olyan tanárnak, aki valószínűleg nem fogja meghallgatni, mert 2 héttel az időpontom előtt szerette volna. Legalább valamelyik napon iszom is. A pénteket túlélem, keresem a "2x + 1 =" második felét. és megint utazom. Szombaton első próbára készítem az őrsöt, kiállok a véleményemért vezetőségin, és hólabdát sütök. Vasárnap jönnek a svédek, és velük fogunk szülinapozni. Jövő héten 4 vizsga, amiből egy nagyon-nagyon fontos.

Van kedvem a mesterszakhoz. Van kedvem módszertant tanulni és tanítani. Van kedvem könyvelést tanulni is. Gyakorlatra menni, és okosabbnak lenni. Egyre jobban akarok svédül tudni. Van egy csomó ambícióm, résztervem, és egyik csak be fog jönni. Mert én az az ember vagyok, aki egyszerre többmindent akar, és mégsem fér bele minden. Nem fér bele minden az életembe. De vannak olyan dolgok, amelyeknek helyet és időt kell szorítani, nem most, hanem majd amikor kell. És nem aggódhatom végig az életem, mert gyomorgörccsel nem tudok megbirkózni semmivel. Elegem van már a megfelelésből, és a kérdésekre válaszolásból.

Ha kedvem van, csak a madárcsicsergést hallgatom.