az értő figyelem Thomas Gordontól származik. mikor először hallottam róla, sőt olvastam egy ilyen párbeszédet, butának tartottam. visszahangozni amit a másik mond, parafrázist gyártani. úgy éreztem, ez a világ legegyszerűbb és legbutább dolga. valójában: ez a világ legnehezebb és legokosabb dolga.
a lényeg, hogy az embernek igénye van arra, hogy beszámoljon az érzéseiről, mielőtt döntést hozna. sok ember azonban nem meri ezt megtenni, mert fél az ítélettől, fél attól, hogy a legjobb barátai vagy a szülei is "ellene fordulnak", azaz hibásnak tekintik valamiben, vagy rákényszerítenek valamilyen döntést. "miért hagytad idáig fajulni a helyzetet", "én a helyedben", "őszintének kellene lenned", "ezt nem teheted", és társai: ezeket hívjuk közléssorompóknak, mert megakasztják a beszélgetést, megakadályozva az embert, hogy tovább folytassa mondandóját. bűntudatot keltenek, összezavarják a már egyébként is dilemmázó egyént. ha azonban - hallgató félként - ezeket kihagyjuk, és helyettük rövid közléseket használunk, megerősítve, hogy értjük, amit hallottunk, de nem ítélkezünk és sugallva, hogy várjuk a folytatást, hihetetlen módon segíteni tudunk. az érintett megkönnyebbül, és önmaga hozza meg a döntést. én nem tudok róla, hogy velem már valaki csinált ilyet. én nemrég próbáltam, és őszintén szólva elég nehéz. mindig megismételni a lényeget lehetetlennek tűnik, ráadásul el kell kerülnünk, hogy mesterkélt, komikus válaszokat adjunk. ha alanyunk ismer minket, könnyen kiszúrja, hogy valami nincs rendben. többé-kevésbé ment, de nem tudtam elkerülni, hogy tanácsot adjak vagy opciókat soroljak fel. nem csodálom, hogy külön tanfolyamokon tanítják ezt a módszert.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése