álmok és film-túladagolás

mostanság... sokat írok, de keveset teszek közzé

Kreatív leginkább az álmaimban vagyok. Sokszor olyan emberek szerepelnek bennük, akikről azt hiszem, marginálisak az életemben. Nemrég a volt lakótárs jelent meg az itthoni szobámban, hogy ő éppen beköltözik, én pedig csak néztem az átrendezett szobát, és nem szóltam hozzá egy szót sem. Egy másik álomban keringőztem Mr. nincs haraggal. Jól rá kellett volna lépnem a lábára, akkor talán úgy megharagudott volna, hogy kitáncol az álmaimból és az életemből. Ugyanis ő visszatérő szereplő. Haladás viszont, hogy szabadesésen kívül végre egyéb mozgásra (pl. táncra) is képes vagyok az álmaimban.

A hangulatom jelenleg felhős. Oka a skandinávfilm-túladagolás (a vizsgafelkészülés keretein belül). Drámát már meg sem merek nézni, mert egy sima norvég vígjátéktól is elszáll minden életkedvem... A látott filmek közül kivétel talán a Let the right one in, mert az egy szép, igényes, kedves film, a fröcsögő vér ellenére is. Mindenkinek ajánlom, akinek elege van már a kamu-vámpírokból. És az Ádám almái, de mert ott a film végére legalább visszatér az életkedv(em). Azért most szívesen megnéznék egy angol kosztümös filmet, amin nem kell sokat gondolkozni. A filmekkel párhuzamosan sokkolom magam a kortárs lit.-tel, ami legalább nem nyújt vizuális élményt (azaz nem képzelem el).

És jobban várnám a szilvesztert, ha tudnám, a fővároson belül hol is leszek pontosan :).

nem tudom mit akarok ezzel mondani...

Nem mintha léteznének a véletlenek... nevezzük inkább csodának? nem is tudom...a lényeg, hogy emberek jókor vannak jó helyen... és mondanak jó dolgokat... ráadásul így karácsony táján gyakrabban érzékenyülünk el, és fogékonyabbak vagyunk a misztikumra is... és a szépségre, a művészetre...

nem tudom mit akarok ezzel... talán csak azt, hogy néha jó megállni körbenézni a feldíszített utcán, akkor is, ha kesztyűben megfagyott kezünk irgalmatlanul sajog...és mikor megcsörren a telefon, hogy "ugye te is jönni fogsz", akkor jó messzire kell dobni az éppen tanulás alatt álló teteleket, hogy fél óra múlva egy kocsmában beszélgethessünk 6 ismeretlen emberrel... és jó felnézni mielőtt kimennénk egy ajtón, hátha valaki megkérdezi, hogy "komolyan ennyi volt?" és akkor visszafordulunk. jó felismerni, hogy nem az a helyzet, hogy vannak az emberek és vagyunk mi, és közöttünk áthidalhatatlan a szakadék. azt kell észrevenni, hogy elveszett emberek vagyunk, mindannyian, ugyanúgy félünk az ismeretlentől, a csalódástól, a megalázástól... "és miért nem maradsz, miért nem próbálod meg?" igen, csak ennyi kell a visszaforduláshoz, nem azért, mert határozatlanok vagyunk, hanem csak úgy...s meglépni csak onnan szabad (és kell is), ahol nem fordul(na) utánunk senki..

és ami még jó, az a tánc... tánc örömből, tánc haragból, egyszerre mindkettőt... a végén már csak tánc táncból... ezeket majd egyszer részletezem...

az üres szoba

Azt hiszem, a leányzó éppúgy meglepődött volna, ha a tiltott szobába belépve nem a volt feleségek holttesteit találja, hanem csak egy üres szobát.

Így kimondva nincs benne semmi ijesztő. Egy szoba, kevés bútorral vagy teljesen bútorozatlanul (de legalább egy tükörrel), egyébként csupasz falakkal... képzelhetünk hozzá világítást is, mert a kékszakállú herceg posztmodern változata a jelenkorban játszódik. Szóval van világítás, ami nem javítja, csak rontja a légkört, mert a fények szinte semmi akadályba nem ütköznek, csak az ablakokok és a tükör sokszorozzák meg őket, és borzasztóan káprázik tőlük a szemünk, akár a fehér hómezőtől napsütésben. A hangok pedig visszahangzani kezdenek, a szoba szó szerint kong az ürességtől... Borzasztó érzés ilyen helyen lenni. Mintha kiemeltek volna a civilizációból, egy szobába, ahol szédülök a fényektől és a visszahangtól. Egy szoba ahol nem történik semmi. Nincs vér, nincsenek holttestek, így nincs emléke sem a fájdalomnak.. de az örömnek sem.

Mit szólt volna a lány, ha egy ilyen szobát nyit a tiltott kulcs? Valószínűleg hanyatt-homlok rohanás lett volna a vége... mert a halott feleségek láttam tudta, hogy amire számíthat az a halál, de egy üres szoba láttán mire következtessen? Hogy ilyen a lelke az embernek, akibe azt hitte, beleszeretett?

Az alma Éva kezében se nem jó, se nem rossz: íztelen