csak nevetni

pest, lakótárs msn-je szarakodik, a mindig segítőkész én pedig segítek, persze. mindeközben beleolvastat velem az újdonsült pasival folytatott beszélgetésbe. ránézek az ablakra, de meg is bánom. egész megkapaszkodom a "kapjon szemtengej ferdülést", illetve "a volt csajom megint komplikálni fog ebből valamit" mondatfoszlányok között, így az "ollvasa" szó (mely az olvasáshoz kapcsolódik, nem valamiféle kínzófegyver) okozta egyensúlyvesztés már nem is okoz gondot. szóval itt tartunk, teljesen jól vagyok, átéltem én már itt sok mindent, a volt lakótársam szívenszurkálós sztorijaitól egészen a kéményseprő tavalyi "megfogtokhalni- egyszer-visszajönazégéstermékúgyis" szövegéhez. btw ma jött volna megint riogatni, de nem jutott be, mert eltűnt, mire levánszorogtam.

ma egyébként rossz napom volt, figyelmetlen vagyok úgy általában, és emiatt mindig nagyon ráfázom. nagyon szeretném, ha megoldódnának a dolgok, mert a t.o.-n lassan már előre köszönnek nekem. sem a városligeti kacsaetetés nem vidított fel, sem lakótársam "keressünkgesztenyefagyit" akciója (aki tud gesztenyefagyiról az országban, írjon). azért is szedtem össze ennyi hülyeséget, mert csak úgy lehet túlélni a dolgokat, ha tudunk nevetni magunkon és másokon :)

és ha még nem írtam volna, sajnálom, mert igazán szerettem, és érdekes volt. bevallom, nevettem néha a sajátos központozáson, de a kezdeti nehézségek után a túlszaporodott vesszők teljesen mást kezdtek jelenteni, mint amire eredetileg hivatottak. nem tudom, mennyire volt ez tudatos... na már mindegy, most már nem nevetek többet ezen sem.

ha rosszkedvű vagyok, szeretek kicsit érthetetlennek látszó bejegyzéseket írni.

nem olyan

Ez nem olyan, mint egyébként. Szeretem az itthoniakat, de lefáradok abban, hogy folyamatosan helyzetjelentenem kell, hol vagyok, és mi értelmeset csináltam az adott napon (tevékenységeim nagy része itteni mércével nem számít az értelmes kategóriába). Ha végre eljutok valahová, állandóan azokat a hülye buszokat kell nézni, rohanni utánuk (jelen esetben esőben), itthon pedig hülyeségeket kérdeznek, mielőtt megyek és mikor hazaérek. Itt nem vagyok szabad, nem tehetem azt, amit szeretnék, nincsenek meg a lehetőségek. Nem unatkozom, soha életemben nem tudtam unatkozni, csak hiányzik valami. Itt csak éldegélnek az emberek és szívják a vasport, miközben a kertet kapálják. Beletörődtek. Akik pedig nem, azok bele-belezúgnak részegen az árokba, és egyszer csak nem kelnek fel. Ennyi. Az ég ugyanolyan szürke marad. És még csak hegyek sincsenek. Sem tavak. Egy sivatagban élek itt a világ közepén, és a lelkem hasonul a tájhoz, a szívem pedig az itt élők szívéhez. Nem akarom olyan komolyan venni az életet, ahogy ők teszik, nevetni akarok még nagyon sokat. Nem akarok miértekre válaszolni és visszaváltozni azzá, aki két éve voltam. Csak egy kicsit hadd legyek szabad, csak egy kicsit hadd szusszanjak még szeptember előtt. Nem akarok még arra gondolni, hogy mindjárt szakdogát írok és megint felvételizem (elcseszett bolognai rendszer).

Engedjetek szabadon egy kicsit, akkor vissza fogok térni...

dominó és kompromisszum

most megint vannak unalmas délutánjaim, melyekről ugye tudjuk, hogy szükségesek az élethez. két hétig nélkülöztem őket. csak történtek velem a dolgok, nem tudtam őket átgondolni s most egy halom dominó hever előttem. nem tudom már, mit kezdjek velük. nem tudom már leírni a dolgokat úgy, ahogy szerintem (!) történtek, nem tudom már rekonstruálni akkori gondolataimat. nem is kell talán. a történetfoszlányok önmagukban is értelmet nyernek. számomra a lényeg, hogy hihetetlenül jó volt, sokat tanultam, megismertem egy más világot, ami aztán befogadott és visszavár... majd később visszatérek a részletekre, ahogy szoktam. egyébként is csak pazarlom itt a nyersanyagot :). papírt és tollat kellene ragadnom, mint régen, és életet lehelni a régi ambíciókba. de nem akarok. most ez elég.

más: a mai unalmas délelőtt helyett kompromisszumot kötöttem az élettel. pénzügy. ez lesz, mert nem akarok éhenhalni és diplomás munkakareső lenni pár év múlva (fordított sorrendben), csak azért, mert igenis abból szerzek először (és utoljára) diplomát, ami igazán érdekel. a mostani még mindig kisebb rossz, mintha mondjuk két éve fizika szakot jelölök vagy ilyen borzalmak. igaz utálom a bürokráciát és a sok lényegtelennek tűnő irka-firka számla dolgot, de majd kibékülök velük. jobban zavar, hogy a suli a "legbiztonságosabb" kerület közepén van, ahonnan élmény lesz az esti képzés után hazamenni... szóval ma megírtam az angol szintfelmérőt :D. komoly volt :D