2010. április 17., szombat

it's really over now

Azt hiszem most tényleg elmúlt. Gondolok rá, de már nem azzal a boldogsággal, amivel hónapokon keresztül tettem. Létezik. Része az életemnek. Különc. Talán soha nem tudnám megszelidíteni. Nem hiszem, hogy boldog lehetnék vele, ha már eddig is ennyi fájdalmat okozott. Csak a fontos dolgokat nem veszi észre vagy nem akarja. Ha belegondolok, végig, minden találkozásunk és beszélgetésünk alkalmával csak magával foglalkozott. Csak az volt a lényeg, hogy ő milyen okos, ügyes, különleges, és mit szeretne elérni. Soha nem érdekelte mit érzek, még az sem igazán, mit gondolok. Valaki mást láttam benne, nem azt, aki valójában. De ez a képzelt valaki mégiscsak sokat segített nekem, és ezt a tartozást én visszafizettem. Sajnálom őt, mert ha így folytatja az életét, soha nem találja meg az igazi boldogságot. Sajnálom őt, mert sorra engedi el az embereket az életéből, hátha mástól többet, jobbat kap. De már nem sajnálom, hogy engem is elengedett.
Saját utaim vannak. Nem várom, hogy keres. Nem hiányzik.
"Gondolj bele, milyen érzés lehet azoknak a srácoknak, akiket nekünk rendelt a sors, hogy még mindig nem találtak meg minket." részlet egyik barátnőm filozófiájából :). Remélem így igaz és hamarosan megtalálnak.
Új szerelmem van, vagy tornacipő személyében :P. Hihetetlen, hogy tornacipő-vételre vetemedtem, az egy évvel ezelőtti önmagam rám sem ismerne. Egyáltalán... annyira más vagyok...

2010. április 5., hétfő

useless

Sometimes, things go wrong automatically. Sometimes, you feel yourself useless, as there seems to be noone, for whom you mean the world. Yes, there are evenings and nights when you have the illusion of being important to a person, but then you wake up the next morning, and reality hurts your eyes. The courage which would be inavitable to reveal the truth, doesn't exist. Your emotions are still unsaid, falling behind your smile, stroking your face as tears, hiding in your glances. There are moments of intimacy when you have the opportunity to confess everyhing, but they are too perfect and you don't want to brake their beauty. Being afraid of risking what you have, you give up what you want.
So tired. Tired of waiting. Looking at the happy couples around you. It's so cold here near the fireplace. Happiness is so close, but when you stretch your hand, you can only grab the thin air.

It's so painful.