fight

and i'll be as kind as i can. rudeness and cruelty of your part will never break me. then let it be a fight, and let's see, who will be stronger. i know that you have the advantage of being experienced, i know that your nature basically provides you a handful of tricks you can use against me. but, remember, i'm still young, i have some time to play. i still have many years of beauty, and even that i waste the time to you may be a pity. but i feel in this way, and i can't help. i'm strong-willing, i'll fight until i win

but there's one thing, you should never forget: you were the one, who made me behave so, and you made me strong as well. you created this side of me, and i loved my second creator from the very beginning. i never wanted to turn against you, but i was forced to do so.

then.. good night, let me be your nightmare.

semmittevés receptre

A hányás és a sírás az én értelmezésemben nagyon is közel állnak egymáshoz. Én igazából egyiket sem szoktam túl gyakran. Talán a legzavaróbb, ha szeretnél sírni/ hányni, hogy megkönnyebbülj, de nem megy. Tegnap este sírhatnékom és hányingerem is volt egyszerre, és mindkettőt mosolyba fojtottam. Ma megnéztem a Veronika meg akar halni című alkotást, hátha jót tesz. Jót is tett. Mikor megszöktek az intézetből, és futottak az erdőben, én úgy elkezdtem bőgni, ahogy talán két éve nem.

Értelmesen töltöttem ezt a napot is. Aludtam, filmet néztem, cinikus válaszlevelet írtam, msn-eztem, most pedig vivát nézek (pedig ez nem jellemző rám). Webkamera előtt sminkeltem magam (tudom hogy hülyeség), és rájöttem, hogy nem könnyű. Igazából nem készültem sehova, csak poénból sminkelgettem.

Otthoniak kérdezték, miért nem mentem ma haza. Mondtam mindenfélét, viszont az igazi ok, hogy szükségem volt egy ilyen napra. Rohantam egész héten, öröm és bánat között lebegtem, szükségem volt egy napra, hogy csukott szemmel fekhessek az ágyom, hogy sírhassak, hogy...

nah, most meg club rotation lesz... pfúúj