anti-szilveszter

fúú, most már talán csak túl leszünk rajta....

lassan divat lesz utálni a szilvesztert, erre jöttem rá böngészés közben. nah, én ennek a divatnak lelkes követője vagyok.

a szilveszter az a nap, amikor mindenki megőrül, és a társadalom azt várja el tőled is, hogy bulizz, méghozzá úgy, hogy érezd jól magad, és másnap ne emlékezz rá, hogyan jutottál haza (kivétel ha te vagy az esetleges házibuli szerencsétlen házigazdája). na, nálam bizonyos dolgok kiütik a biztosítékot.

1. nekem ne mondja meg semmiféle naptár, mikor legyen kedvem bulizni és miért. az évnek mind a 365 napja remek alkalmat kínál a bulizásra, mindenféle elvárás nélkül.

2. az utcán hideg van, a közlekedés szar, ráadásul állandó életveszélyben vagyok a petárdáktól. ha házibuliba megyek, onnan is el kell jönni valahogy, persze alhatok ott, de minden esetben szeretem, ha van menekülési útvonal.

3. a szórakozóhelyekről ne is beszéljünk. ha megszokott, akkor milyen snassz már oda menni, ha pedig valami új, akkor biztos befürdés a vége.

és akkor most nem soroltam a pontjaim közé a vizsgaidőszakot, amit ugye kettészabdal az ünnepi "őrület".

szóval nem fogadtam el a 2 meghívást (az egyik vedelős-beszívós háziparty, a másik meg vmi szórakozóhelyen petárda-kerülgetés) maradtam itthon, jöttek keresztapámék, napközben sütkörésztem, este meg folytattam a hízást az ünnepi menütől, próbáltam tévézni, majd végighallgattam/néztem, ahogy a környékbeli piromániások kiélik vágyaikat, és vigyasztaltam a kutyát.

van ürügyem is, miért nem mentem partyzni: olyan náthás vagyok, hogy lassan a szememen veszem a levegőt. vagy leszokom róla.

szerencsére szilveszter csak egyszer van egy évben. és igen, vágyom már egy nagy bulira, mondjuk január végén. jajj, de jó lecc :).

All about this year

Így az év vége felé értelme lenne összeszedni, mi történt velem 2009-ben. Soha nem voltam naiv, de az egy évvel ezelőtti naplófirkáimat olvasgatva látom, hogy egy év alatt sokat komolyodtam. Ez a komolyodás az élet, a valóság irányába történt, és nem azt jelenti, hogy magamba zárkóztam vagy kitöröltem a humort az életemből. Épp ellenkezőleg: rájöttem, hogy az élet nem mindig azt a dominót adja, ami beleillik az események hálójába, és a humor segíthet ezt elviselni.

Tanulás: Elte ezerrel, a tavaszi félév egészen jól sikerült, főként, hogy sikerült az alapvizsgám és a minoron is átrugdostak. Ez az őszi lehetett volna jobb is, de még 6 vizsgám hátra van, szóval van lehetőség a sminkelésre. Persze tudom, miért úsztam el egy kicsit: elsősorban nem azért, mert buliztam, hanem mert hagytam, hogy elgyengítsen a szerelem.

Cserkészet: "Szakmailag" és tartásban sokat fejlődtem, mert túléltem a nyári vk tábort. Életem egyik legmeghatározóbb élménye. A csapat élete viszont full of ups and downs. A tábor júliusban nagyon jó volt, és az őrsömmel is egész jól kijövök. Viszont néha úgy érzem, ha nem rugdosom az embereket, akkor még a többi vezető sem csinál semmit. Tisztelet a kivételnek, például az újdonsült őv-knek, akik egyelőre lelkesen viszik az 5 fős kiscserkész-őrsöt. Most szervezünk táborgyertyát és téli portyát is, nagyon remélem, sikeresen.

Egészség: Beteg nem is voltam ebben az évben egészen a mai napig. Ma ugyanis - lehetséges, hogy a Szilveszterrel kapcsolatos ellenérzéseim jeleként - elkezdett fájni a torkom. És álmos is vagyok, pedig köztudott, hogy ikzöm piriodban hajnali kettőig szoktam tanulni. És most 9 óra van. Remélhetőleg nem "hini" :D, hanem valami kellemes gyorsanmúló borzalom lesz. Amcsi irodalom vizsgára készülésem kellős közepén nem lenne jó komolyabban ágynak esni.

Pasik: Az év első fele az álmodozás jegyében telt. Májusban kaptam egy hatalmas "pofont", melynek hatására tudat alatt félretettem a pasidolgokat egy időre. Egészen őszig, mikoris egy napon eldöntöttem, hogy felhagyok az önsajnálattal. És még aznap jött valaki, aki megváltoztatta ön- és életszemléletemet. Persze megint jól beleválasztottunk (ő is és én is), mert egyikünk sem könnyű eset, sőt, első ránézésre tűz és víz vagyunk (a korkülönbség ellenére gyakran én gondolkodom komolyabban :). Talán pont ezért jött létre valamiféle lelki kapocs közöttünk. Tehát ő VAN, bármennyire is igyekeztem elfelejteni miután szenvedtem miatta, és talán majd magasabb szintre lépünk, vagy talán nem. Kicsit gyanús, hogy valójában így is egészen boldog vagyok, mert egy olyan erős életszeretet ragadt rám róla, hogy az hihetetlen. Ha csak ennyi szerepet írtak neki az életemben, akkor azt is elfogadom. De ha többet, azt sem bánom.

Most ennyi jut eszembe a 2009-es évemről. Később talán kibővítem.

Tanulás és minden más

Eljött az ideje, hogy elővegyem drágalátos agyacskámat és elkezdjem megtölteni a világ bölcsességével. Sötét fellegek gyülekeznek, a jövő hetem 4 zh-s, 2 beadandós, egy szóbeli vizsgás lesz, utána héten pedig 2 vizsga, egyik sem magyarul. Fincsi. Mindeközben lement egy szereplés, ami nagyon jó volt, ezért rettenetesen boldog vagyok. Sokat kellett várni erre a napra, de megérte a várakozás. A régi csoportom is eszembe jutott ezzel kapcsolatban: hol vannak most, táncol-e még valaki közülük, más lett volna-e, ha nem hagyom ott őket. Még megvan a csodás honlap, amit akkor csináltam, nem nagy remekmű... A volt tanárom kb egyszer frissítette, aztán felhagyott vele. De akkor ott kellett őket hagynom, ezt tudom. Szeptemberben pedig itt kellett maradnom, ezt is tudom. Leszűrtem a jelekből. Csak kicsit furi, hogy pestieknek táncolok. És nem az otthoniaknak.

Aztán egy hete összevesztem az egyik kvázi haverommal, de talán már kibékültünk. És már jó régen láttam a családomat, picit honvágyam is van.

Aztán még mindig sokat gondolok rá, megnyugodva a teljes bizonytalanságban, csak sokszor jár az eszemben, hogy most vajon kivel van éppen... Pedig nem az én ügyem, azt hiszem, mert nem hiszem, hogy lenne köztünk valami. Csak néha úgyteszünk, mintha lenne. De neki lehet, hogy a hét minden napjára van egy ilyen csaja :). Nemrég hallottam egy olyan betegségről, hogy az emberek nem akarnak felnőni. Csak úgy tesznek, mintha... és úgy tesznek, mintha magabiztosak lennének, pedig nem. Meg nem bírnak pihenni, mindig kell valamit csinálniuk. És még van pár tünete. Akkor elgondolkoztam azon, hogy lehet, hogy megint valami fura emberrel hozott össze a sors :D. Volt már hasonlóra példa, azóta az a srác kigyógyult a depresszióból (na nem hiszem, hogy miattam), és az egyik legjobb barátom :).