Communication problems

"Aki kitalálta a szerelmet, nem volt valami nagy ész. Elég sok hiba csúszott a rendszerbe"- tartalmi idézet az egyik haveromtól, aki elég jól megfogta a dolog lényegét.
A pasik bonyolultak. Tudom, hogy ők is ezt gondolják rólunk, nőkről. Például az idézet szerzője is pasi :D. De akkor is... Nem értem, miért olyan nehéz megtalálni a közös kódot a kommunikációban.
Egyszer szeretnék pasiszemszögből nézni mindent. Egy nap elég lenne... talán valamilyen szinten megérteném őket... és rájönnék, mit kell tennem.
Rájönnék, miért csak az olyanok találnak meg, akik csak a dekoltázsommal akarnak szemezni :), vagy valami furcsa duma után azt várják, hogy szerelmesen a nyakukba ugorjak... talán rájönnék arra is, hogy az összes meg fog-e bántani, éppúgy, ahogy eddig történt, vagy van kivétel és rám vár valahol.
By the way: "vár". Nekem kellene-e jobban küzdenem? És lehetséges-e, hogy ebben a nagy városban találkozom vele, teljesen véletlenül, vagy fel kellene-e szállnom egy bizonyos helyi járatos buszra...?
Tök jó, hogy a vizsgaidőszak elején ezzel vagyok elfoglalva!

Mi történik?

Nem tudom, az őrület biztos jele-e az, ha az instant kávéhoz a kávéspohárnyi vizet másfél percre rakom be a mikróba, és csak a másfél perc végén tűnik fel, hogy jé, hát ez nem fél perc volt... lehet hogy Shakespeare van zavaró hatással az életemre, ugyanis most egy hónapig egy légtérben kell lennem egy Shakespeare összessel (persze in English), és még néha forgatnom sem ártana... De lehet, hogy a jövő heti beadandók, vagy a közelgő vizsgaidőszak tesz teljesen dekoncentrálttá. Hétvégére megint kivonnak a forgalomból, már ha sikerül eljutnom a képzés helyszínére (azaz ha felférek holnap a buszra).
Aztán jövő héten jön kedvencünk, az evaluation, melynél a legjobb érveimet kell előszednem, hogy ugyan már, megdolgoztam én azért a 4-esért vagy 5-ösért. Megkockáztatom azt a kijelentést, hogy a vizsgákat felvenni olykor nehezebb, mint teljesíteni. Ami tegnap folyt a szakunkon a szóbeli helyekért, az leírhatatlan. Én is órák között (vagy közben :) a könyvtárba rohangáltam, hogy sikerüljön egy jó tanárnál, egy jó időpontot szereznem. Szerencsére sikerrel jártam.
A kedvencem, mikor az egyik tanár mosolyogva megkérdezi, mit tervezünk a nyárra. Gyilkos pillantásom ilyenkor nyilván elárulja, hogy ezt nem kellett volna megkérdezni, mikor azon izgulok, hogy a következő egy hónapot hogyan élem túl.
Lehet, hogy ezentúl is másfél percre állítom a mikrót, de csak azért, mert 3 deci kávéra lesz szükségem :)))). Ez csak vicc volt. Én alváspárti vagyok.